1. fejezet

Nagy volt a sürgés-forgás a beverly hills-i luxusvillában. A házból kiszűrődött a basszus hangja, ezzel felhívva magára a figyelmét az éppen arra sétálóknak. A zaj egy tinilány szobájából szűrődött ki, ahol nagyobb volt a káosz, mint a hangzavar. A padlón gyűrött ruhák és szétdobált kispárnák állták el az utat, az ágyon különféle női magazinok feküdtek hanyagul. A hatalmas plazmatévéből ordított a zene, így nem is csoda, hogy senki sem hallotta meg a dohányzóasztalon felejtett telefon csörgését.

Ekkor váratlanul egy lány viharzott be a szobába, a csípőjét a zene ritmusára ringatva az ágyhoz sietett, és kutakodni kezdett a magazinok és a takaró egyvelegében, amíg meg nem találta, amit keresett. A táskáját. Feltépte a cipzárt, és előhúzta aranyszínű szütyőjét, közben halkan énekelte a dübörgő zene szövegét.

- Halkítsd le a zenét! – üvöltötte valaki a földszintről, de ezt az éppen dúdoló lány nem hallotta meg. Talán a második próbálkozásra. – Halkítsd már le a zenét!! – üvöltöttek még hangosabban. Ebből már valamit meghallott a lány, körülnézett, mintha keresné a hang forrását. Amint rájött, hogy a ház másik feléből szólt a hang, a távirányító keresésére indult. Meg is találta a dohányzóasztalon. Felkapta, és lehalkította a zenét.

- Tessék?! – kiabált vissza, az immár teljes csendben.

- Mindegy – szólt a hang a földszintről. A lány vállat vont, és visszatette a távirányítót oda, ahol találta. Ekkor vette észre a szüntelenül zizegő és villogó telefont.

- Mia! Csörög a telefonod! – kiáltotta el magát, és felkapta az említett készüléket, és az ajtó felé indult. Már majdnem oda ért, amikor azon egy szőke hajú lány rontott be, aki éppen a fülbevalóját próbálta berakni. Még pár másodpercig próbálkozott, majd amikor sikerrel járt elvette a barátnőjétől a telefont.

- Köszi Nessi – mosolygott rá, majd vágott egy grimaszt, amikor meglátta a képernyőn szereplő levet. – Már megint Noah.

Nessi viszonozta a fintort, majd Mia felvette a telefont. Még bele se szólt, máris rákezdte az a jól ismert csicsergő hang.

- Mia drágám, minek neked telefon, ha egyszer képtelenség téged elérni rajta? – kérdezte negédes hangon Noah. – De nem is érdekes, ami a lényeg, hogy négy nap múlva premier, remélem nem felejtetted el! Beszéltem a csatornával, azt mondták, hogy ma végeztek a vágással, szóval most már kész a főcímdal is! Viszont azt mondták, hogy szeretnének egy különleges reklámot, amihez kellesz te is, szóval úgy beszéltem meg velük, hogy még a premier előtt egyeztetünk. – hadarta Noah.

Ő volt Miának a menedzsere, aki folyton pörgött. Soha nem állt le, mindig mindenféle programot szervezett Miának, hogy véletlenül se legyen egy perc szabadideje se. Még ma, Mia szülinapján is képes ezzel traktálni, amikor ez érdekli a legkevésbé. Épp ezért Mia a telefonnal a kezében az egész alakos tükör elé sétált, és nézegette magát. Hosszú, szőke haját begöndörítette, a szemét pedig vékony tusvonallal emelte ki. Hoppá, a szempillaspirál elkenődött, így gyorsan elmaszatolta az ujjával a nemkívánatos foltot. Tekintete a ruhájára siklott. A ruha szépen követte a csípője idomait, egészen a combjáig. Gyönyörű zöld színe volt, strassz kövekkel díszítve, amit kiemelt a gyönyörű köves fülbevalójával. Már csak a fekete magassarkúja hiányzott, hogy korrigálja a kis termetét, és minden tökéletes. Igen, tökéletes formában volt, pont így kell kinéznie egy szülinaposnak! Hiába, nem minden nap lesz tizenhét éves az ember.

Eközben Noah tovább csicsergett vékony hangján, de Mia már nem is figyelt rá. Egyedül az utolsó mondatra lett figyelmes.

- Nemsokára ott vagyok érted! – mondta Noah, majd megszakadt a vonal.

- Öhm… oké. – mondta Mia, kis fáziskéséssel. – Na, készen vagy? – fordult a barátnője felé.

- Borzalmasan nézek ki – mondta kétségbeesetten Vanessa, és Mia mellé sétált, hogy ő is megnézhesse magát a tükörben. Fintorogva nézett végig magán. – Úgy nézek ki, akár egy hulla. Napozhattam volna egy kicsit. A hajam is borzalmas – mondta miközben a tenyerével próbálta lesimítani a kiálló szálakat. Vanessa egy barna és bézs színű nyakba akasztós ruhát viselt, szőkésbarna haját copfba kötötte a feje tetején.

- Szerintem gyönyörű vagy! – mondta Mia és átölelte őt hátulról, az állát pedig a vállára hajtotta, úgy nézték egymást a tükörben. – Szerintem előbb bepasizol mint én!

- Persze, a sor öreg szivar között, mi? – emelte égnek a tekintetét Vanessa, és elmosolyodott. – De ne aggódj, most felpörgetjük a bulit! – nézett elszántan Mia szemébe a tükörképén keresztül. Mia felhúzta a szemöldökét.

- Álmodozz csak – mondta, majd elengedte barátnőjét, és a dohányzóasztalhoz ment, hogy felkapja a kistáskáját, és belesüllyessze a mobilját.

- Ugyan már, tizenhét éves lettél, élj már egy kicsit! – mondta Nessi, és ő is a táskájához ment.

- Ráérek még – mosolygott Mia.

- Mindig ezt mondod! – nézett rá felvont szemöldökkel Nessi. – Elrohan melletted az élet, ha nem vigyázol! Mégis mikor akarsz élni? Harminchét évesen, nyolc gyerekkel a nyakadon? – vigyorgott Nessi, mire Mia és elvigyorodott, de nem firtatta tovább a témát.

Vanessa ezt nem értheti. Vanessának nincsenek kötelezettségei, neki nem híres operatőr az apja, róla nem írnak az újságban, ha valami butaságot tesz. Neki nem szabják meg, hogy mikor mit csinálhat, neki nincs menedzsere, aki beosztja a napjait. Mia szigorú szabályok között él, hogy meglegyen a makulátlan tinisztár imidzse. Hogy ő legyen a kislányok példaképe, hogy megfelelő példát mutasson mindenkinek. Természetesen ez hatalmas munka, fenntartani ezt a képet, és nagyon fárasztó is. És persze unalmas. De Mia mégis elviseli, hiszen az az álma, hogy színész lehessen. Akkor határozta ezt el, amikor látta azt a sok színészt dolgozni, amikor az apja elvitte magával a forgatásokra. De valahogy mégsem így képzelte el a sztárok életét. Azt hitte, hogy szabadabbak, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Hogy ők bármit megtehetnek, és hogy őket mindenki szereti. Nagyot kellett csalódnia.

- Kész vagy, drágám? – kérdezte az ajtóban álló öltönyös férfi.

- Igen apu – mosolygott Mia – Nagyon jól nézel ki.

Az ajtóban álló megszeppent férfi Vincent Farrell volt, Hollywood sztár-operatőre. Többek között ő filmezte a Jurassic Park-ot is, szóval olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Steven Spilberg.

Vincent végignézett a sötétszürke Gucci öltönyén, és félénken elmosolyodott.

- Hát, a lányom szülinapjára muszáj kiöltöznöm.

- Ugyan már, apu – pironkodott Mia. Nem sokszor látta még így kiöltözve az apját, mivel sokszor jár el forgatni a világ különböző tájaira, így néha Mia szülinapjáról is lemarad. Mondjuk, nem veszített sokat. A tavalyi parti katasztrofális volt, Mia szinte senkit sem ismert, így unalom általi halálra volt ítélve. Szerencsére ott volt Vanessa, így ketten elszórakoztatták egymást, amit persze a többi vendég cseppet sem díjazott. Így Noah úgy döntött, hogy Miának és Vanessának ideje mennie. Kidobják a saját bulijáról. Szép.

- Indulhatunk? – kérdezte Mia Vanessára nézve, aki mosolyogva bólintott. – Akkor menjünk!

Mind a hárman lementek a földszintre a nappaliba, ahol Noah már várta őket.

- Jajj, Mia drágám, gyönyörű vagy! – mondta érzelgősen Noah. – Bár egy ünnepélyesebb báliruha jobban illett volna az alkalomhoz, de sebaj – legyintett nevetve. Mia grimaszolva nézett össze Vanessával.

- Nelly drágám, te is gyönyörűen festesz – mosolygott továbbra is Noah. Olyan hatást keltett, mintha az arcára varrták volna a mosolyát.

- Nessi. – javította ki a száját húzva Vanessa.

- Igen, persze, persze… - vont vállat alig láthatóan Noah és elindult az ajtó felé, hogy kivezesse a társaságot. – A limuzin már vár minket, úgyhogy siessünk!

Nessi fintorgott egyet, mire Mia elnevette magát.

Mind a négyen beszálltak a limuzinba, ami ezt követően elindult Beverly Hills egyik legdrágább éttermébe a Spagoba. Noah választotta ezt a helyet, elvileg gyönyörű szép, és persze elegáns. Mia érezte, hogy az idei szülinapja rosszabb lesz, mint a tavalyi. Most itt van az apja, rendesen kell viselkednie. Halkan sóhajtott egyet, és unottan bámult ki a limó ablakán.

Hamarosan elérték az éttermet. Kiszálltak az autóból, amikor Vanessa megállította Miát.

- Csináljunk egy képet! – vigyorgott. Mia is elmosolyodott, és már keresni is kezdte a telefonját. Éppen megtalálta, amikor Noah termett ott mellette és kitépte a kezéből az említett készüléket. Mia megszeppenve nézett a nőre.

- Remek ötlet, felrakjuk neked Twitterre, hogy lássák a rajongóid! Vagy inkább Instagramra szeretnéd? – mosolygott Noah, miközben egymás mellé állította a lányokat. Vanessa a szemét forgatta, miközben Mia annyit motyogott, hogy „nekem mindegy”. Noah feltartotta a telefont, ami fényeset villanva elkészítette a képet, ami már fent is volt Twitteren.

Noah visszaadta Miának a telefonját, majd vidáman összecsapta a tenyerét.

- Akkor, indulás! – mosolygott, mint mindig. Mia félénken indult el az étterem bejárata felé. Menet közben Nessibe kapaszkodott, és közel hajolt hozzá.

- Azt hiszem, meg fogok halni – suttogta, hogy csak Nessi halhassa. Nessi is odahajolt hozzá, és válaszol odasúgta:

- Ne aggódj, én is.

Amikor beléptek az étterem nagytermébe, egy csapat ismeretlen felnőtt fogadta őket, akik mind az égbe emelték pezsgőspoharaikat, és hangosan köszöntötték Miát, és kísérőit.

- Boldog születésnapot! – szóltak kórusban. Mia mosolyt erőltetett az arcára, és köszönetet mondott. Igazából, annak is jobban örült volna, ha a tortáját az arcába vágják, abban lett volna valami valódi. Mia és Nessi karöltve próbált elvegyülni a tömegben, de persze Noah árnyékként követte őket. Miának egy csomó emberrel beszélgetnie kellett, például a sorozatának a készítőivel.

Nemrég szerepet kapott egy újonnan induló sorozatban, amiben egy gyerekkémet kellett játszania. Tele volt akcióval, szóval nagyon élvezte a forgatást, ami pár hete véget ért. Azóta folynak az utómunkálatok, azaz a vágás, és most készítették el a főcímdalt is. Nos, ennek a sorozatnak a készítőivel kellett társalognia, mert ugyebár a tiszteletköröket le kellett futni.

Az apja eközben az ő ismerőseivel beszélgetett egy pohár pezsgő társaságában. Mivel Mia még csak tizenhét éves volt, így soha nem ivott még alkoholt, de most úgy érezte, hogy meginna egy pohárral, csakhogy csináljon valamit. Vanessa is rendesen viselkedett, bár ő a beszélgetések nagy részében háttérbe szorult, mégis engedelmesen követte Miát.

Egy óra járkálás és beszélgetés után végre mindenki asztalhoz ült, hogy elkezdődjön a haláli unalmas vacsora. Mia és Vanessa helyet foglaltak, Noah pedig befészkelte magát Mia másik oldalára. Olyan ételeket raktak a lányok elé, amilyet még soha életükben nem láttak, de azért némelyiket megkóstolták. A vacsora közepénél Vanessán már látszott, hogy nem nagyon bírja idegekkel az egészet.

- Még egy picit bírd ki – könyörgött neki Mia. – Hamarosan vége a vacsorának, és utána már csak pár óra!

- Mint tavaly? – fintorgott Vanessa. – Csak a végén nehogy megint kidobjanak – bökött a fejével Noah felé, aki épp elmélyülten csevegett egy öltönyös férfival.

Egy ideig csendben ültek, és csak bámultak maguk elé. Vanessát lassan kezdte elnyomni az álom, mikor Mia oldalba bökte. Nessi ásított egyet és az órájára nézett, ami este tizenegy órát mutatott.

- Mia, én nem bírom tovább! – fakadt ki. – Lépjünk le! – suttogta izgatottan.

Mia szemöldöke az égbe szökött.

- Ez lehetetlen – mondta, majd suttogóra fogta a hangját. – Noah mindenhová árnyékként követ engem!

- Nézz rá, rád se figyel – mutatott Noah felé, aki még mindig nagyban csevegett. – Fel se tűnne neki! Sőt, senkinek se tűnne fel, hogy eltűntünk, nézz csak körül! Senkit sem ismersz.

- Jajj, Nessi – húzta a száját.

- Mia, ne csináld ezt! A tavalyit végigcsináltam veled, és látod, mi lett a vége, onnan is kidobtak. Ha most elmegyünk, az se tűnik fel senkinek, sőt, még örülnének is neki! – suttogta.

Mia vívódva nézett szét. Bárhol lett volna szívesebben, mint itt. És Nessinek igaza van, senkinek se tűnne fel, ha lelépnének. Aztán eszébe jutott az apja, ő biztosan csalódna benne.

- A végére visszajövünk! – suttogta Nessi, csak hogy meggyőzze Miát. – Fel se tűnik majd senkinek, hogy leléptünk pár órára! Visszajövünk, mintha mi se történt volna.

- Na de…

- Mia, mikor akarsz élni? – torkollta le. – Ha most nem élsz, akkor soha! Ébredj fel kislány, ez a te életed, nem pedig azé a banyáé. – mutatott Noah-ra.

Saját maga sem tudja miért, de Mia bólintott, mire Nessi szélesen elvigyorodott. A lány körülnézett, majd óvatosan felállt az asztaltól, Mia pedig követte. Már éppen sarkon fordultak, amikor…

- Hát te meg hová mész? – szegezte neki a kérdést Noah. Mia ijedten fordult felé.

- Mi csak… a mosdóba megyünk. – mosolygott Mia, ahogy tőle telt. Noah pár másodpercig méregette őt, biztosan azt gondolta végig, hogy igazat mondhat-e.

- Hagyd csak, majd én vigyázok rá – karolta át Miát Nessi. – Ne aggódj, épségben visszahozom – utánozta Noah negédes hangját, majd sarkon fordultak, és otthagyták a nőt.

Hátra sem néztek, egészen addig, amíg a Stago bejárata előtt nem találták magukat. Miából kitört a nevetés.

- Hát te nem vagy normális! De menjünk innen, mielőtt utánunk jönnek!

- Miért, van ötleted, hogy hová menjünk? – vigyorgott Nessi sejtelmesen.

- Nekem nincs, miért, neked van? – mosolygott izgatottan Mia, mire Nessi előhúzott a táskájából egy fekete kártyát, amin ezüst betűkkel a VIP szócska állt. Mia eltátotta a száját.

- Honnan szerezted te ezt?

- Ez a tiéd, de gyagyás – nevetett Vanessa.

- Elloptad a VIP kártyámat? – vigyorgott Mia.

- Nem elloptam, csak kölcsön vettem. Megláttam az asztalodon, és úgy gondoltam, hogy még jól jöhet ma este.

- Szóval te ezt eltervezted! Te kis sunyi! – nevettek. – Szóval, hová megyünk?

- Az meglepetés. – kacsintott Nessi, és a limuzin felé vette az irányt. – Gyere, mert elmegyek nélküled!

- A limuzinnal akarsz menni? – tátotta el a száját Mia.

- Miért, egész estére ki van bérelve nem?

- Menjünk inkább taxival!

- A-a! Arról ne is álmodj, híresség vagy, te limuzinnal mész bulizni anyukám! – mondta Nessi, és kinyitotta a limuzin ajtaját, utat engedve Miának. Kicsit hezitált, majd vigyorogva beszállt az autóba, barátnője pedig követte.

- A Lure-ba – mondta Vanessa a sofőrnek. Miának megint csak tátva maradt a szája.

- Csitt! – torkollta le barátnőjét. – Ne is ellenkezz, oda megyünk és kész!

A Lure volt a sztárok szórakozóhelye, Beverly Hills talán legismertebb és legelitebb klubja, tehát bejutni az szinte lehetetlen. Kivéve persze, ha van VIP kártyád. Mia akkor kapta a sajátját, amikor egy film premierjén vett részt, így hivatalosan is celebnek számított. Ezzel a kis fekete kártyával ő, és egy kísérője bemehetett bármelyik klubba az országban.

A Lure nem volt messze az étteremtől, mindössze tizenöt percnyire. Addig Nessi elővette a kistükrét és a sminkjét korrigálta.

- Ne feledd Mia, híresség vagy! Viselkedj is úgy!

- De fogalmam sincs, hogy azt hogyan kell – húzta a száját. – Még soha nem voltam ilyen helyen! Lehet, hogy be se engednek!

- De be fognak engedni! Csak legyél magabiztos! – csapta össze határozottan a kistükröt és a barátnőjére mosolygott. – Színésznő vagy, az isten szerelmére! Neked kell, hogy legyen önbizalmad.

Mia kicsit bizonytalanul nézett ki a limó ablakán. Igaza van Nessinek, tizenhét éves, az ő korabeliek már mind eljárnak bulizni. Neki miért ne szabadna? Sőt, ő még VIP is! Érezte, hogy izgalom járja át a testét.

Nem kicsit meglepődött, amikor odaértek a klubbhoz. Mia gyomra görcsbe rándult, és izzadni kezdett a tenyere. A sofőr kiszállt, hogy kinyithassa nekik az ajtót. A zene basszusa kihallatszott az épületből, ami előtt kígyózó sor állt. A hatalmas kidobók láttán Mia még jobban megijedt.

- Tessék – nyomta a kezébe Nessi a VIP kártyát. – Csak magabiztosan add oda a kidobónak. Nyugiii – vigyorgott Nessi, Mia izgatottságát látva. – Képzeld azt, hogy ez csak egy filmszerep.

Könnyű azt mondani, de azért Mia bólintott, majd kinyílt a limuzin ajtaja. Mia vett egy nagy levegőt, és elegáns mozdulattal kiszállt az autóból, Nessivel a nyomában. Nem kis feltűnést keltettek, szinte mindenki őket nézte, néhányan sárgultak az irigységtől. Mia magabiztosan elindult a bejárat felé, és meg sem állt a kidobókig. Egy mogorva képű öltönyös férfi állt a vörös szalag mögött, tablettel a kezében.

- Jó estét – mosolygott Mia a legszebb mosolyával, és már nyújtotta is át a VIP kártyát. A kidobó elvette, és megnézte rajta a számot. Pötyögni kezdett a tableten, majd kisvártatva így szólt.

- Mia Farrell. – adta vissza mosolyogva a kártyát. – És a hölgy kicsoda? – nézett Vanessára.

- Vanessa Hatcher – mondta mosolyogva, majd a kidobó megint pötyögött a tableten. Ezután elzúzta a vörös szalagot, utat engedve a lányoknak.

- Jó szórakozást a Lure-ban, hölgyeim – mosolygott barátságosan. Mia és Nessi karöltve elindultak, a sorban állók nem kis felháborodására. Mia arcán sugárzott a mosoly, soha nem volt még ennyire felvillanyozva!

A Lure gyönyörű volt, és persze tömve volt vendégekkel. A zene dübörgött, a fények villogtak, így teljesen futurisztikus hatást keltett az egész tér. Vanessa a bárpult felé mutatott, ezzel arra célozva, hogy üljenek le. Mia engedelmeskedett, és helyet foglalt a lila bárszéken. A pultra támaszkodott, és sugárzó mosollyal nézett szét a hatalmas klubban.

Mindent lila fény világított meg, a plafonról pedig fehér gömbök lógtak le. A pult mellett jobbra egy ajtó volt, ki tudja hová vezethetett, talán az volt a mosdó. A tánctéren rengetegen táncoltak, de Mia egyetlen ismerős arcot sem vélt felfedezni köztük. Vagy mégis?

- Nessi! – bökte oldalba a barátnőjét. – Az ott nem Paris Hilton? – kiabálta a zenét túlharsogva. Nessi a nyakát nyújtogatva nézett körül, majd eltátotta a száját és nevetni kezdett.

- De igen, az! – nevetett, majd ő is nézelődni kezdett. – Képzeld csak el, hogy mennyi híresség bulizhat itt!

Mia bólogatott, és ő is a tömeget vizslatta. Kis idő múlva Nessi vadul ráncigálni kezdte a kezét.

- Mia, Mia!! – kiabálta izgatottan. – Ne nézz oda!

- Hová? – kérdezte ijedten Mia. Mi van ha az egyik ismerőse? Be fogja árulni az apjának, hogy titokban eljár bulizni! Mit fog ezért kapni!

- Az ott Justin Bieber. És épp téged bámul!