3. fejezet

Justin megkönnyebbült. Már félt, hogy megfutamodik a lány, és annyi a szórakozásának. Épp most, amikor kezd érdekessé válni az egész. Nem viselte volna el, ha épp most lenne vége a játéknak, amikor a legjobban szórakozik.

Épp ezért felkapta a bárpultról a koktélokat, és Miával a sarkában elindult a VIP helyiség felé.

Miának lövése sem volt, hogy mégis hová akar menni, de remélte, hogy nem valami piszkos kis sikátorba viszi őt. Eléggé meglepődött, amikor Justin a bárpulttól jobbra lévő ajtó előtt megállt.

- Hello Tim – köszönt újra Justin, ám Tim most nem nyitotta ki az ajtót, hanem Miát méregette.

- És ki a hölgy?

Justin már nyitotta volna a száját, de Mia megelőzte.

- Mia Farrell vagyok – mosolygott Mia olyan szépen, ahogy csak tudott. Tim halványan elmosolyodott.

- És láthatnám a Platinakártyádat?

Mia arcáról lehervadt a mosoly. Neki nem Platina kártyája van, hanem egyszerű Black. Négy féle VIP kártya létezett, a Black, Silver, Gold és a Platina. A Black-el csak a belépést biztosították, a Silverhez külön parkoló járt, a Goldhoz mind emellé ingyen koktél. A Platinum nyújtotta a legtöbbet, itt már külön helységben bulizhattak a kártyatulajdonosok. Ilyet csak a legelitebbek kapnak, pénzért nem is lehet venni, csak a klub tulajdonosa ajándékozhat meg vele.

Mia nem tudta mit feleljen, mire Justin megint csak elővette a kiskutya szemeit.

- Ugyanmár, Tim! Nézz csak rá, milyen szép lány, ő kártya nélkül is bemehet, nemde?
De Tim nem hatódott meg, fapofával nézett vissza a párosra.

- Ne rontsd el szegény lány estéjét – kérlelte tovább Justin. Mi a fene ez az egész? Miért akarja ennyire, hogy bejusson? Mintha máshol nem lehetne beszélgetni.

- Justin, tudod, hogy milyen Dave. – mondta keményen Tim. Dave a klub tulajdonosa, tőle lehet kapni a Platinakártyákat.

- Ismerem Dave-t, ebből nem csinál ügyet! – legyintett Justin – Főleg, ha ilyen szép lányról van szó. Csak most az egyszer! Meghálálom – győzködte tovább. Tim égnek emelte a szemét, majd sóhajtott egyet, és kitárta az ajtót. Mia arcán széles mosoly terült el.

- Köszönöm – mosolygott a lány, és belépett az ajtón, Justinnal a sarkában, de szinte meg is torpant. Gyönyörű látvány tárult a szeme elé.

A terem aranyszínben pompázott, a falakon fehérszínű világítás futott végig, a plafonról hasonló gömbök lógtak le, mint a tánctéren. Külön bárpult volt, és egy csomó asztal, kis fotelekkel vagy kanapékkal. A helyiségben halk zene szólt, egyáltalán nem lehetett hallani a másik tér dübörgő zenéjét és mindenfelé hírességek nyüzsögtek, akik az italukat szürcsölgetve társalogtak.

- Gyere – intett a fejével Justin, aki jót mosolygott Mia elképedésén. Valószínűleg még soha nem járt itt, és meg sem fordult a fejében, hogy fog is valaha. A tömegben egy üres asztal keresésére indultak, amit hamarosan meg is találtak.

Miután leültek Justin Mia kezébe nyomta a koktélját. Mia bizonytalanul elvette, de nem ivott belőle. Mi van, ha kevert bele valamit? Fogalma sincs, hogy hol van, teljesen ki van neki szolgáltatva. Justin észrevette, hogy Mia bizonytalanul méregeti a koktélját.

- Ittál már valaha alkoholt? – kérdezte vigyorogva Justin. Mia szemei elkerekedtek, majd lesütötte a szemeit.

- Nem, még nem – motyogta. Szégyellte magát, amiért még nem ivott soha életében alkoholt, de az igazat megvallva… Justinnak se lehetett volna. Még nem töltötte be a 21 évét, szóval ne is épp ugyanúgy illegális, mint Miának. De mire is számított? Justin nemhogy az alkoholt, de biztos egyest  mást is kipróbált már.

Justin felkacagott. Olyan ez a lány mint egy ufó, akinek most mutatja meg a földi világot.

- Akkor, itt az ideje! Hidd el, nem bánod meg! – győzködte őt, a lehető legkedvesebb hangján.
Mit tegyen most? Igyon belőle? És ha nem csak alkohol van benne? Miért bízzon meg Justinban hiszen olyan könnyen átverheti.

Nem bízik bennem, gondolta Justin. Hajjaj, ez nagy baj, fel kell oldani a lány feszültségét, különben oda a móka. De még ez is izgalmas, mintha egy vadat cserkészne be.

- Mia kérlek – mondta kiskutya szemekkel a fiú. – Miért nem bízol bennem? Ártottam én neked? Miért a pletykalapokból ítélsz meg engem? Már mondtam, nem vagyok olyan szörnyű alak, mint ahogy azt beállítja a média. Az egész csak marketing!

Mia egyrecsak vívódott, mire Justin felemelte a poharát, hogy koccintani szeretne. Már úgyis nyakig benne vagyok, gondolta Mia, majd koccintott a fiúval, és bizonytalanul beleivott a narancssárgás koktélba. 

Azt hitte, hogy borzalmas íze lesz, hogy keserű lesz, vagy marni fogja. De nem! Nagyon finom, édes íze volt, mintha csak üdítőt inna. Persze, volt egy kis furcsa beütése, bizonyára az alkohol, de alig lehetett érezni. Mia felbátorodva ivott még néhány kortyot az italából.

- Na, ízlik? – vigyorgott a fiú.

- Ühhüm – bólogatott Mia, majd ivott még néhány kortyot, mire Justin elnevette magát. – De mégis mi ez?

- Tequila Sunrise – mosolygott.

- Nagyon finom! – mosolygott vissza Mia.

- Mondtam, hogy bízz bennem. – mondta Justin, és egymásra néztek Miával. Szép szeme van, gondolta. – Nos, Mia. Mesélsz nekem a karrieredről? – vigyorgott.

- Hát… nem igazán mondanám karriernek – húzta a száját Mia. – Az apám Vincent Farrell.

- Az operatőr? – csodálkozott Justin.

- Igen – bólogatott, majd ivott még a koktélból. – Kiskoromban néhány forgatásra magával vitt, és akkor láttam a színészeket dolgozni. Ott döntöttem el, hogy én is az akarok lenni. Így apa elküldött színésziskolába, és szerzett nekem néhány reklámmunkát. De ezen kívül semmi különös nem történt.

- És a sorozatod?

- Néhány hónapja felkeresett egy rendező, hogy látott engem a tévében, és hogy tetszek neki. Tudtam, hogy ez így nem teljesen igaz, mert tudom, hogy apa egyik ismerőse. Szóval megint apa intézett nekem mindent, nem pedig magamtól találtak rám. Ha apám nem lenne, nekem se lenne „karrierem”. – húzta a száját. Kis szünet után folytatta. – De a lényeg, hogy felajánlotta a főszerepet az új gyereksorozatában. Már vége van a forgatásoknak, és pár nap múlva fog debütálni a sorozat a tévében. Azt hiszem, már mennek a reklámok – mosolygott Mia.

- És miről szól a sorozat? – érdeklődött tovább Justin.

- Arról, hogy a lány gimnáziumba kerül, ahol elég érdekesek a felvételi vizsgák. Egy csomó próbát kell kiállnia, végül kiderül, hogy az egy kémiskola, ahol a CIA-nak képeznek ki ügynököket. A lány egy csomó bajba keveredik, akció, harcjelenetek, menő kütyük, satöbbi. – mosolygott Mia, majd megint ivott a koktélból, ami már csak félig volt.

Justin elégedetten mosolygott, hogy Mia vígan issza a koktélját. De ha így folytatja, könnyen a fejébe fog szállni. Nem baj, legalább könnyebben fog beszélni. Érdekes ez a lány, nem is hinné az ember. És volt egy olyan érzése, hogy ez még nem minden. Meg kell tudnia róla mindent, amit csak lehet, jól jöhet minden információ a tervéhez. Mert Justinnak terve volt. Épp most dolgozta ki.

- Mondd csak, miért baj az, hogy apukád szerzett neked lehetőséget? – kérdezte Justin érdeklődve.

- Mert… mert akkor nem azért keresnek, és alkalmaznak, mert tehetséges vagyok. Hanem mert apám szívességet kért tőlük. És ettől úgy érzem magam, mintha rossz színész lennék. És, hogy senkinek sem kellek.

- És rossz színész vagy?

- Hát… nem tudom. Talán annyira nem – mondta bizonytalanul Mia.

- Na látod. Még nem ismernek téged, ezért nem keresnek. Hírnév kell neked, és akkor már kapkodni fognak érted! De ehhez egy filmszerep kéne, vagy ugye egy sorozat – mutatott rá Justin. – Szerintem szerencséd van, hogy apukád szerzett neked egy szerepet, mert így elindította a karriered. Így megismernek az emberek, és innentől már egymás után jönnek majd a felkérések – mosolygott bíztatóan Justin. Mia halványan elmosolyodott. És egy kicsit szédült, és kezdett homályosan látni. Biztos a koktél…

- Van menedzsered? – kérdezte Justin. Mia bólogatott, majd elfintorodott.

- Igen, van. De gyűlölöm őt.

- Miért? – csodálkozott Justin.

- Mert semmi szabad teret nem hagy nekem! Mindenféle programmal tábláz be, egyszer ez egyszer az! Soha nem hagy nekem szabadidőt, és mindenhová követ, mint egy kiskutya. És látom a szemén, hogy utál engem. Megszabja, hogy mit vegyek fel, hogy hová menjek, megszabja még a kikapcsolódásomat is! – panaszkodott. Hú, mi van vele? Ezt most miért mondta el? Csak Vanessa tudta eddig, hogy utálja Noah-t. Fura ez a koktél…

Bingó! – gondolta Justin. A lelke mélyén megkönnyebbült, hiszen meg van minden, ami kell. Elégedetten elmosolyodott. Kezdődjék a játék!

- Hát, ez teljesen érhető, hogy ki vagy akadva. – mondta együttérzően. – És apukád ezt tudja?

- Nem, nem mondtam el neki. – sóhajtott Mia, majd hátradőlt a kanapén, kezében a koktéljával, ami vészesen fogyott. Justin is hátradőlt mellé, és egy picit közelebb csusszant hozzá, épp annyira, hogy összeérjen a kezük. – Nem akarom vele megbántani.

- És vannak sztár ismerőseid? – kérdezősködött továbbra is Justin, de Miának már fel sem tűnt. Azzal volt elfoglalva, hogy hangyák rohangálnak a fejében, és mintha bizseregne a keze. És szüntelenül mosolyogna.

- Rajtad kívül? – vigyorgott Justinra Mia, ekkor tűnt fel neki, hogy milyen közel is vannak egymáshoz. – Akikkel forgattam. Nem ismerek túl sok hírességet, és barátom sincs sok. Aki talán megmaradt régebbről az Vanessa. De senki más. – komorodott el egy kicsit Mia. Justin csendben maradt, és csak nézte a lányt. Csak csendben kell várnia, és mostmár nyert ügye van, a lány elmondja neki azt is, amit másnak soha. Isten áldja az alkoholt!

Mia fejében össze-vissza futkostak a gondolatok, és olyan érzése volt, mintha agyserkentőt ivott volna. Egyszerre több dolgon járt az esze, a barátain, az apján, a hírnéven, és persze azon, hogy Justin bárcsak közelebb lenne hozzá.

- Tudod, teljesen máshogy képzeltem el ezt az egészet. – kezdett el beszélni, bár azt sem tudta, hogy miért. Vagy, hogy pontosan miről, csak dőltek belőle a szavak. – Azt hittem, hogy sokkal jobb móka lesz ez az egész hírnév dolog, hogy majd felismernek az utcán, autogramot kérnek, fényképezkednek! Vagy, hogy egyáltalán izgalmasabb lesz az egész életem! Hogy… menő bulikba járok majd, méregdrága cuccokban. Hogy azt tehetek majd, amit csak akarok, hogy izgalmas lesz az egész! De már lassan ott tartok, hogy utálom. Folyton csak dolgozok, de semmi hasznát nem látom! Unom az egészet, nem is tudom, hogy miért kezdtem bele. Azt hittem, hogy más lesz. Most olyan érzés, mintha kapálóznék a vízben. Előre nem haladok, de nagy szenvedések árán legalább a felszínen tudom tartani magam. Csak a végén bele ne fáradjak… - motyogta.

Justin legszívesebben a levegőbe bokszolt volna örömében. Tudtam! De még mennyire tudtam! Rettentő büszke volt magára, hogy egy ilyen lányt ki tudott fogni. Mégcsak most kezdődik a móka! És már alig várja.

- Tudod Mia… - kezdett bele Justin, és átkarolta a lány vállát, majd finoman magához húzta őt. Mia hasa görcsbe rándult az izgalomtól. A fejét Justin vállára hajtotta, és próbálta visszafojtani izgatott mosolyát. – Ennek nem kéne így lennie. – duruzsolta Justin, mire a lány felnézett rá. Alig pár centi volt köztük. Mia úgy érezte magát, mint aki lángol, érezte a forróságot a bőrén. Melege volt, és egy kicsit szédült. Vajon a fiú is érzi ezt?

Igen, még mennyire, hogy érezte. Forrósodott köztük a levegő, hála az alkoholnak. Justin feje jóval tisztább volt, mint a lányé, de mégis úgy érezte, mintha mágnesként vonzaná magához a lány. Az alkohol... – fogta rá.

- Persze muszáj megdolgoznod a sikerért, de akkor sem kéne úgy érezned, hogy felesleges és unalmas az egész. Izgalmasabb is lehetne! Gondolom, most jársz itt a Lure-ban először.

Mia bólogatott.

- Pedig milyen jó hely, nem? – mosolygott Justin, mire Mia arcára is kiült egy mosoly. – Járhatnál többet ide. Akkor talán több embert ismernél meg… És többször találkoznál velem is.

Mia megbabonázva nézte a fiút. Tudta, hogy igaza van, és hogy alig jár el pár helyre.

- Noah, a menedzserem nem engedi – mondta Mia keserűen.

- De miért nem?

- Mert… azt mondja, hogy ez foltot ejtene a karrieremen. Hogy én a kislányok példaképe legyek, akire fel lehet nézni, és példát mutat.

- Mia, nézz rám! Hány lány rajong értem? Mind felnéz rám, amit én mondok, az nekik szent! Mégis itt vagyok, nemde?

- De… hogyan? – kérdezte Mia. A gondolatok mintha kicsusszannának a kezéből, össze-vissza úszkáltak a fejében, most már olyan érzése volt, hogy zakatol az agya, mégsem gondol semmire.

- Minden csak menedzser kérdése! – vigyorgott Justin. – Melyik irodánál vagy?

- Húhh – mondta Mia. Erősen kellett gondolkoznia, hogy meglegyen a menedzsmentjének a neve. – Az Emerald-nál.

Az egy szar! – csúszott ki majdnem Justin száján.

- Nekem Scooter a menedzserem, és szinte a legjobb barátom. Mindent megbeszélünk, és mindig próbálja úgy alakítani a dolgokat, ahogy én szeretném. Persze, vannak dolgok, amit muszáj megtennem, de próbál a kedvemre tenni – mosolygott.

Mia elgondolkozott. Vagyis csak próbált. Utálja Noah-t, és soha nem próbál a kedvére tenni. Most is mekkora lecseszést fog kapni! Miért is? Ja, hát persze, a buli. Jesszus, a Buli!!

- Úr Isten! – kattant Mia agya. – Hol van Vanessa? – ült fel hirtelen.

Justin kicsit megrökönyödött a hirtelen váltáson, de azért ő is felült.

- Hol lehet Vanessa? Vissza kell mennünk, különben... végem. – nézett a fiúra ijedt szemekkel.

Ajjh, ez a folytonos aggódás! Elengedhetné egy kicsit magát.

- Biztos Chaddel van, nyugi – mosolygott.

Mia előhalászta a telefonját a táskájából, és majdnem megállt a szíve amikor meglátta az időt. Már hajnali három óra is elmúlt. Rohannia kell, meg kell keresnie Vanessát, és visszamennie. De… akkor itt kell hagynia Justint. Fájdalmas arccal nézett a fiúra.

- Sajnálom, de muszáj mennem. – mondta szomorúan. Justin sóhajtott egyet.

- Rendben. – mondta lemondóan. – De egy feltétellel engedlek most el…

Mia kérdőn nézett rá, hogy folytassa.

- …ha még találkozunk. – fejezte be a srác, mire Mia elpirult és szélesen elmosolyodott.

- Annak nagyon örülnék, ha még találkoznánk. – mondta.

- Akkor megadod a számodat? – kérdezte Justin, mire Mia a kezébe nyomta a telefonját. Justin elvette és beleírta a számát, majd rányomott a hívás gombra, egy kicsengés után pedig kinyomta. Így legalább meglesz neki is a száma.

- Gyere, keressük meg Chadet – mosolygott, és megfogta a lány kezét, és felálltak a kanapéról. Mia kicsit megszédült a hirtelen felállástól, szerencse, hogy Justin fogja a kezét. Kézenfogva elindultak a Lure tánctere felé, és a bárpult felé vették az irányt, de Vanessa nem volt ott. És Chad sem.

- Biztos, hogy együtt vannak – mondta Justin, és a tömeget pásztázta. Mia is aggódva nézett körül a tömegben, mikor kiszúrta Vanessa alakját nem messze tőlük.

- Ott vannak! – kiáltotta Mia, hogy Justin is hallja a dübörgő zenétől. De meg sem várta, hogy a fiú reagáljon, Mia elindult a barátnője felé, magával húzva Justint is a tömegben.

- Mia, hát itt vagy! – kiabálta Nessi, amikor meglátta őt. – Már mindenhol kerestelek!

- Ja, bocsi. Csak Justinnal voltam – mosolygott Mia, mire Vanessa szélesen elmosolyodott, és az említett srácra nézett, majd megakadt a szeme a pár összefonódott kezén.

- Semmi gond – vigyorgott szélesen Vanessa.

- De Nessi, menjünk, apám ki fog nyírni – kérlelte Mia a barátnőjét. Nessi elhúzta a száját, majd súgott valamit Chad fülébe, majd ők is kézenfogták egymást, és a kijárat felé indultak.

Ám amikor kiértek Mia majdnem gutaütést kapott. Megint.

- Nessi, hol a limó? – kérdezte aggodalmas hangon.

- Visszaküldtem a Spago elé.

- De miért? – kérdezte megrökönyödve Mia.

- Gondolkozz, ha észreveszik, hogy eltűntünk mi is, meg a kocsi is, akkor egyből levágják, hogy leléptünk, nem? Muszáj volt visszaküldenem.

 Igaza van, de akkor is! Mia kicsit dühös volt, bár nem szokott az lenni. Fura dolgokat hoz ki belőle az alkohol. Még mindig szédült egy kicsit, és fura volt a közérzete is.

- Akkor gyalogolunk – húzta a száját Mia.

- Ugyan már, elviszlek titeket! – mondta Justin mosolyogva. – Itt áll a kocsim, tíz perc az egész, gyertek! – húzta maga után a lányt. Mia ekkor vette csak észre, hogy még mindig Justin kezét fogja, mire teljesen elpirult. Vanessa és Chad ugyancsak kézenfogva követték őket a fehér Ferrariig. Mia majdnem eltátotta a száját, de visszafogta magát. Nem akart vidéki kis csitrinek látszani… már ígyis eléggé annak hiszi Justin.

A fiú kitárta neki az anyósülés felöli ajtót, mire Mia beszállt az autóba. Chad és Vanessa a hátsó ülésre ültek. A Ferrari motorja dorombolva életre kelt, amikor Justin beindította az autót.

Mia folyton őt bámulta, pedig érezte, hogy már kicsit feltűnő, de ha egyszer olyan jól áll neki a vezetés! Olyan felelősségteljesen hat, látszik, ahogy odafigyel. Justin érezte, hogy Mia figyeli őt, ezért ránézett, és villantott egy sztármosolyt.

- Nem pont ez étterem előtt raklak le titeket, rendben? Így nem fogja látni senki, hogy egy idegen kocsiból szálltok ki.

Mia bólogatott. Ő erre nem is gondolt. Basszus, alig tud gondolkozni, és teljesen rátört az álmosság.

Hamarosan a fehér autócsoda lefékezett a Spago melletti parkolóban.

- Hát… köszönöm ezt az estét. – mondta Mia Justin felé fordulva. Justin leállította a motort, és ő is Mia felé fordult.

- Inkább azt ígérd meg, hogy még találkozunk – mondta Justin nagy szemekkel.

- Rendben – mosolygott Mia, mire Justin egyre közelebb hajolt hozzá. Jajj ne! Nem akarja, hogy megcsókolja! Mia minden porcikája tiltakozott, és vágyott rá egyszerre. Akarta, jajj, hát persze, hogy akarta, de nem így! Nem is ismeri… meg… meg…

Justin vészesen közeledett Mia felé, majd amikor már majdnem összeért az ajkuk elmosolyodott, és finoman megpuszilta Mia arcát. Mia megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Justin csak féloldalasan mosolygott.

- Akkor, jó éjt.

- Jó éjt. – mosolygott Mia, és kiszállt az autóból. Vanessa még egy gyors csókot váltott Chaddel, majd ő is kiszállt az autóból. A fehér Ferrari elhajtott, maga mögött hagyva a két lányt.

Egy ideig Chad csendben ült a hátsó ülésen és aggódva méregette Justint a visszapillantó tükörben.

- Haver… - mondta, amikor már nem bírta tovább cérnával. Justin érdeklődve nézett bele Chad aggódó szemeibe a visszapillantó tükörből. – Akkor most kezdhetek aggódni miattad?

Justin felnevetett.

- Mégis miért?

Chad elképedve nézett rá.

- Talán azért, mert össze-vissza futkosol egy lány után, akit nem is ismersz! Azt mondod, hogy terved van vele, hogy meghódítsd, amibe be se avatsz, csak ráncigálsz magad után, meg küldözgetsz össze vissza! És mindemellett még smárolni se smárolsz vele, csak megpuszilod! Mi van veled ember? – kérdezte hitetlenkedve Chad. Justin összeszűkült szemekkel nézett a visszapillantó tükörbe.

- Nem tudsz te semmit, haver – mondta halkan.

- Akkor örülnék, ha beavatnál!

- Nyugodj már meg, mindent elmondok.

Egy ideig csend uralkodott a kocsiban, csak a motor dorombolását lehetett hallani, amíg az le nem fékezett egy Calabasas-i luxusvilla előtt.

Chad kiszállt az autóból, és dühösen becsapta az ajtaját. Justin égnek emelte a szemét, majd beállt a garázsba.

- Na, hallgatlak! – mondta Chad kissé ingerülten, amikor Justin belépett a luxusvillája ajtaján. Fáradtan huppant le a kanapéra a nappaliban.

- Jajj, nyugodj már meg egy kicsit – mondta fáradtan Justin. Chad lehuppant a kanapéval szembeni fotelba.

- Mi van veled ember? Mikor voltál te utoljára nővel? – kérdezte Chad.

- Régen… - mondta Justin, és fáradtan hajtotta hátra a fejét a kanapé támlájára.

- Akkor az a bajod! Össze kéne szedned egy kurvát! – tárta szét a karját Chad, és olyan fejet vágott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Justin forgatta a szemeit.

- Dehogyis, te barom. – mondta majd Chadra nézett. – Most értem haza a világkörüli turnémról, persze, hogy fáradt vagyok. Ki kell eresztenem a fáradt gőzt.

- Nem ezt mondom én is?

- Nem dugni akarok! Hanem szórakozni. Élvezni az életet.

- Miért, nem ugyan az?

- Nem, a dugás, és a szórakozás nem ugyan az. Mondjuk, fontos velejárója, de… - vigyorgott Justin. – De nem csak arról szól. Most más terveim vannak. – mondta, majd behunyta a szemét, fejét pedig vissza hátrahajtotta a támlára.

- Jó, de mondj már valamit, hogy milyen terveid vannak! – türelmetlenkedett.

Justin mérgesen sóhajtott egyet, és felült a kanapéban.

- Ember, még én sem tudom, de ha továbbra sem hagysz gondolkodni, akkor nem is fogom! – mondta kicsit dühösen Justin. Chad már végképp nem értett semmit.

- Az a csaj vette el így az eszedet? – kérdezte Chad, mármár undorodva.

- Dehogyis – horkant fel Justin, bár… lesújtotta a felismerés, hogy lehet, hogy mégis. Talán a lány is irányítja őt? Ezt nem szabad hagynia, neki kell irányítania! – Én játszok a lánnyal, nem pedig fordítva.

- Játszol? Még mindig? – lepődött meg. – Azt hittem, hogy csak erre az estére kellett.

- Én is azt hittem. – gondolkodott Justin. – De túl érdekes lány. És túl sok lehetőség van benne. – vigyorgott kajánul. Chad kérdően nézett rá.

- A csaj színész. – magyarázta Justin. – Az apja pedig Vincent Farrell.

- Az operatőr? – kérdezett vissza Chad, mire Justin bólogatott.

- A csajt tök szigorúan fogják, most járt először buliban is. És persze ki akar törni. Követi az utasításokat, amit adnak neki, de közben meg élni akar. Bulizni, lázadni! Persze ezt nem hagyják neki, tudod, olyan a csaj, mint Selena. Semmi botrány, semmi buli.

Chad csak bólogatott, de közben megijedt. Már megint Selena. Látszik, hogy Justin még nincs túl rajta, akármennyire is hajtogatja az ellenkezőjét. Csak érdekkapcsolat volt, mi? Ja persze…

- Ezért… segítünk szegény lánynak. – vigyorodott el Justin gonoszan.

- Mégis miben?

- Ha élni akar, akkor élni fog. Megmutatjuk neki, hogy milyen is az, amikor szabad az ember!

- Ezt hogy érted?

- Majd én a szárnyam alá veszem őt. Megmutatom, hogy milyen is a szabad élet. És imádni fogja! – vigyorgott Justin.

- Honnan veszed, hogy benne lesz?

- Mert vágyik rá! Ne tudd meg milyen arcot vágott, amikor bementünk a VIP terembe! Vágyik a csillogásra! Magának sem ismeri be, de unja az életét, és lázadni akar! Menő életet akar, pont olyat, mint az enyém. És ki vagyok én, hogy megtagadjam? – vigyorgott kajánul.

- Mekkora egy rohadék vagy… - rázta a fejét Chad rosszallóan. – Nem hogy vennél magadnak egy barbibabát a boltban… Neked egy élő kell. – vigyorgott Chad.

- Az sokkal izgalmasabb. – vigyorgott Justin is. – Akkor, benne vagy?

- Naná! De mi a terved?

- Azt még pontosan nem tudom. Beszélnem kell Twist-el is.

Egy kis ideig csend volt, amíg mind a ketten gondolkoztak. Majd Chad emelt szemöldökkel Justinra nézett.

- Mondd csak, biztos, hogy ez csak játék? – kérdezte Chad gyanakvóan. Justin kérdően nézett vissza rá.

- Remélem nem fogsz beleszeretni a csajba… - mondta Chad rosszallóan. Justin felhorkant.

- Ugyan már! Szerelem? Azt sem tudom, hogy mi az. – vigyorgott Justin, mire Chad megkönnyebbül, ám ellenben Justinban kételyek merültek fel. Már tényleg nem tudja mi az a szerelem? A hírnév ezt is kiölte belőle.